Zsemlye Csaba parapszichológus: egészség – betegség Felelősség a mérleg nyelve

Minden út vezet valahová, csak felelősséget vállaljunk érte. Az önmagunkért vállalt felelősség ugyanis nem kerülhető meg, mert minden cselekedetünk következményekkel jár ránk nézve – mondja Zsemlye Csaba nemzetközi diplomás parapszichológus, akivel az ember cselekedetinek saját sorsára gyakorolt hatásairól beszélgettünk.

– Egész életünkben újra és újra fel kell mérni felelősségünket. Ha ezt rendszeresen megtesszük, akkor felelősségtudatosan tudunk élni, és egészségesek tudunk maradni. Tetteinkért való személyes felelősség felvállalása ugyanis a mérleg nyelve az egészség és betegség közti kényes egyensúlyban. Azért is kell önmagunkért felelősséget vállalni, mert senki sem vállal felelősséget helyettünk. Az ember persze társas lény, hiszen életünk során szinte folyamatosan rá vagyunk utalva embertársainkra, legyen szó baráti, munkahelyi, társas, vagy szülő-gyermek kapcsolatról. A személyes felelősségvállalásnak éppen ezért jelen kell lennie kapcsolatainkban is. Beszélgetnünk, törődnünk kell egymással, hogy megoszthassuk az élet örömeit és bánatait egymással. Ha erre nem vagyunk képesek, lelkünkben szenvedünk hiányt, ami testi, szervi tünetekkel betegségek formájában jelentkezik.

Sajnos, azt tapasztalom, hogy egyre több gyermek szenved olyan súlyos betegségekben, amely nem az életkorukra jellemző. Ugyanakkor azt is látom, hogy hasonló pszichés problémákkal küzdenek betegségeiktől függetlenül. A fizikai jólét, hogy mindent megadunk – a legújabb játékot, a legdivatosabb ruhát, vitaminok tömkelegét – nem elég, ha nincs mögötte lélek. Ha a szülő állandóan ideges, feszült, a gyermek reagál a negatív rezgésekre, ami félelemben, bánatban, bizonytalanságban, agresszióban nyilvánul meg. A lelki gondozás, a szeretetteljes törődés hiánya mi máshoz vezethet, mint a betegségek kialakulásához!

Egyre többen (gyerekek, felnőttek egyaránt) fordulnak hozzám autoimmun megbetegedésekkel, amiről az előbb felvázoltak alapján úgy vélekedek, hogy okai mögött pszichés tényezők állnak.
Életutunk során számos problémával találkozunk, melyek megnehezíthetik mindennapjainkat, de a körülmények és mások hibáztatása helyett, ha nem vagyunk képesek szembenézni saját személyiségünkkel, tévedéseinkkel, hazugságainkkal, akkor meg sem tudjuk oldani azokat. Viszont, ha saját értékrendszerünk alapján tudjuk meghatározni életünket, tisztában vagyunk vágyainkkal, elérendő céljainkkal, tudjuk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk, akkor fel tudjuk vállalni a megpróbáltatásokat, képesek vagyunk a változtatásokra, és nem utolsósorban a gyógyulásra is. Az önmagunkért való felelősségvállalást éppen ezért értelmezem úgy, hogy irányítás életünk, sorsunk felett.